Legelőször is itt egy olyan hivatkozás, ami megadja a kellő alapot a téma megismeréséhez:

https://hu.wikipedia.org/wiki/Flow-élmény

A Flow élmény egy tudatállapot, amikor csinálod a dolgod, haladsz is vele, pattannak le a visszahúzó erők, sorba jönnek be a segítő dolgok, maguktól.  Nincs aggódás, nincs nyekergés, nincs elemezgetés, nincs félelem, mert megy a szekér. Maga az élmény ritka, és általában rövid is. De olyan érzés, amit szeretnél minél többször átélni, benne lenni. 

Olvassátok el az alapokat és még beszélünk róla.

Nekem az első Flow élményem a sporthoz kötődik. Felmérő verseny volt, 1500 m síkfutás. Hárman érkeztünk az utolsó kanyarba, az első (válogatott tájfutó) behozhatatlan előnnyel. És hirtelen lelassult körülöttem minden. Csak a pálya volt, a kanyar, és az érzet, hogy szép simán elfutok a második Lajos mellett, láttam a légzését, és mint egy lassított felvételen szépen nyugodtan elhúzok tőle, és előtte érek célba.

A másik is sportélmény. Van a Goldeck síterületnek egy hosszú fekete sípályája, 16 km összesen. Délig kezelték, és délutánra nyitották meg. Sikerült egyszer úgy odaérnem, hogy pont akkor lehetett belefordulni, bele tudtam csúszni megállás nélkül. És utána............ a lejtő, a lábad lüktetése, a letöréses kanyarok legszűkebb ívének egész testet igénybe vevő szépsége, a suhanó táj, a hó sercegése a fordulatok közben, a legnehezebb rész egy nekifutásból történő átugrása,  a megfelelő lejtőkön a karvívekben majdnem érinted válladdal a havat....... Senki sincs csak a hegy, a lejtő, a fenyők, a suhanás és te. A végén megállni sem bírsz mert nem érzed a combod, szétizzadtad magad, lihegsz mint egy megűzött vad, és visszanézve nem is érted hogy kerültél ide. Mindez a Flow.

Ha eljutunk odáig hogy mi volt számunkra Flow élmény, akkor megértettük, és próbáljunk olyan helyzetet teremteni, hogy újra átéld, mert hihetetlen élmény, erőt adó, lendületet hozó.

Fontos dolog az, hogy aktivitásod nélkül nincs Flow. Egy gyári munkásnak a szalag mellett nem lesz Flow élménye (hogy megy a szalag meló közben az azért nem az), persze máshol lehet. Haladnod kell  célod felé (vegetálás közben ritka a Flow), és ha kellő állapotban tudsz lenni, akkor jön az élmény.

A Flowal kapcsolatban az érzem, hogy van egy érdekes sajátossága. Valahogy csak akkor jött elő, amikor túl voltam egy folyamatban az angolul "point of no return" határon, azaz "ahonnan még visszatérhetsz" ponton. Kivétel nélkül. Amikor valaminek a megalkotása már visszafordíthatatlan, és az elkötelezettség megadja azokat a szárnyakat, amelyek belerepítenek ebbe az élménybe. A 16 km-es pályában nincs kiszállás. Vagy lesuhansz, vagy leóvakodsz reszketve órák alatt, vagy tepsiben hoznak le. Klasszikusom szerint aki gyenge, az kiszáll. Ott még csak nem is lehet kiszállni. És ez az. A flow ott jön, amikor már nem fordulhatsz vissza (fizikailag és/vagy szellemileg), amikor elköteleződtél valami mellett, amikor alkotsz valamit, haladsz és rájösssz arra hogy utazó lettél a SAJÁT utadon.

És itt egy kép:

 Mi itt a Flow élmény? Itt lenni (természetesen Erdély). Itt lenni és érezni a lovat, az apát és fiát a nyári szállás felé, az utat ami levisz Hidegségpatakára, a pillanat időtlenségét, a fű zöldjét, a föld szagát.... 

A pontosság végett, ez a kép hol készült: Jávárdipataka fölött, a Jávárdi tető oldalában. A kép jobb felső sarkában az Orodik-tető tömbje magasodik. a lábánál a völgy, ahol Hidegségpataka található. Gyimesek. Turistajelzés: felejtsd el. Egy hét ilyen tájon "megmérgez", függővé tesz, az átélés szelleme azonnal Flowba dob, akármikor repülsz vissza gondolatban. Isten hozott benneteket a Flowban!