Vállalkozói tízparancsolat

1. Minden vállalkozónak küldetése van.
2. A vállalkozó osztozik küldetésében munkatársaival. Küldetésük közös és egy. Egyedi és át nem ruházható.
3. E küldetés a szeretet kultúrája.
4. Minden előrelépést a szeretet kultúrájában megünneplünk.
5. Egy a törvény: az egy célért mindent megteszünk. Az egy cél mindennél fontosabb.
6. Ne legyünk kishitűek, törekedjünk mindig a nagyobbra, a többre, a jobbra. Tőlünk több telik.
7. Folyton keressük az esélyt a többletre.
8. Folytonosan tanulunk mindenkitől,hogy folytonosan taníthassunk mindenkit az egy cél és egy törvény követésére.
9. Nem akarjuk kisajátítani sem a célt, sem a törvényt, hanem továbbadni sokaknak.
10. Folytonosan a jobbat keressük, és ezzel az újat, ezért nyitottak vagyunk az újra.

Ehhez semmit sem nem kell hozzátenni. Ha valaki leül és átgondolja (mert emészteni azért kell), akkor megláthatja, hogy ez az egyik fundamentuma egy eredményes vállalkozásnak, csapatépítésnek. 

Visszautalnék arra a Waldo Waldmann üzenetre, hogy sose repülj egyedül. Megpróbálni mindent meglehet, ezt is. Sok sikert. Én a csapatjátékban hiszek, mert annak megtartó ereje van. Mindig van fent és lent. És ha éppen lent vagy, akkor a csapat fenntart ameddig magadhoz térsz. Még az Idegenlégió is tudja ezt, mert a legkisebb bevethető egységük kettő fős. 

     Sokan azt hiszik, hogy a marketing a termékek csatája. Úgy gondolják, hogy hosszú távon a jobb termék fog nyerni. A marketingesek felmérnek, számolnak és kimutatják, hogy az ő termékük jobb, és az végül győzni fog.

Mindez merő illúzió!

Nincs objektív realitás, nincs a "legjobb termék". Minden, ami a marketing világában létezik nem más, mint érzet, benyomás, vélemény, ami a potenciális vevők koponyájában él. Az érzet a realitás. Minden más illúzió. Minden igazság viszonylagos. Viszonylagos az egyes emberek gondolkodását illetően. Ha azt mondod "Igazam van, a másik pedig téved" evvel csupán azt fejezed ki, hogy képes vagy valamit másképpen, esetleg jobban, mélyebben felfogni, mint a másik. Igazság és érzet összeolvadhat gondolkodásukban, nem hagyva helyet a kettő megkülönböztetésére. Ezt nem könnyű belátni. Az emberek, hogy képesek legyenek megbírkózni azzal az ijesztő realitással, hogy egyedül vannak a világmindenségben, kivetítik önmagukat a külső világba. A világ külső megnyilatkozási valóságosabbank tűnnek számukra, mint saját gondolkozásuk termékei. Pl. valakinek a véleményét hallgatod, akkor hamar megtudod milyen újságot olvas, adót néz, hallgat, honnan szerzi információit.

Az egyetlen realitás, amiben az embere tökéletesen biztos lehet, az a saját érzete. Az az övé. Az Ő dóga (népiesen dolga).

A marketing legnagyobb hibája az a feltételezés, hogy a valóságban termékcsaták dúlnak. A marketingesek hőse a termék, a siker vagy kudarc a termék tulajdonságaitól függ. Pedig mi a szemünkkel nézünk a világra. agyunkban képeket alkotunk, kapcsolunk kifejezésekhez. És ez a döntő. Mondok példákat: orosz-vodka, olasz-cipő, gönci-barack (pálinka), szatmári-szilva (pálinka, már hogy szórakozzak kicsit), Levi's-farmer, norvég-pulóver, medve-Erdély, motor- Harley Davidson. Mi lenne ha a Harley kocsit kezdene gyártani? Semmi, belebuknának, mert a Harley az motor és nem autó. Tegnap némi bor mellett éreztem ezt, hogy nem ternékről van szó, hanem érzetről. Nem érzelgősségről, hanem érzetről, hogy amit átadsz az érzet, élmény, és nem termék. És ennek a maketingnek erről kell szólnia.

Az ember azt hiszi el, amit el akar hinni. Azt a dolgot (ízt, látványt, brandet stb.) találod jónak, amelyiket jónak akarod találni.

A csatát az is nehezíti, hogy a vevők gyakran másodkézből jövő érzetek alapján döntenek. Ez a "mindenki tudja" elv. Hiszel ennek? Talán nem. Igaz ez? Talán. De kit érdekel? 

Ez az önmarketingben mókás: Hogy Te mit tartasz rólam, az a Te realitásod, a Te érzeted, a Te igazságod. Nem objektív. És ugyanaz igaz vica versa is. Hogy én mit tartok Rólad az az én realitásom, érzékelésem és igazságom. Ez se objektív. Tehát interperszonális kapcsolatban nem emberek hanem eltérő érzetek, realitások csatáznak egymással. De ez már egy másik téma.

Az elő marketingről szóló bejegyzésem (itten) a marketing első törvényéről szó. Ez a második törvényről. Ami a kategória törvénye. Ez árnyaltabbá teszi az elő törvényt (nincs minden veszve :) )

A kategória törvénye:

Ha nem lehetsz elsőként a piacon egy adott kategóriában, akkor állíts fel egy új kategóriát, amelyben az első lehetsz.

Hogy hívják azt a személyt, aki harmadikként repülte át az Atlanti-óceánt? Amelia Earhartnak hívták. Róla a Wikipédián itt olvashattok. Érdemes belenézni. És a köztudat hogyan vélekedik Améliáról? Úgy, mint aki harmadikként repülte át az Atlanti-óceánt, vagy az első nőként, aki átrepülte az Atlanti-óceánt?

A fent nevezett törvény szerint ha nem tudsz elsőként behatolni a vevők koponyájába, ne add fel a reményt. Találj ki egy új kategóriát, amelyben elsőként jelenhetsz meg a piacon.

Ha kijössz egy új termékkel vagy szolgáltatással, az első kérdés, amit fel kell tenned magadnak, nem az, hogy: "Jobb a termékem, mint a versenytársaimé?", hanem "Milyen kategóriában lehet a termékem/szolgáltatásom első a piacon?"

Felejtsd el a márkát (már ha nincs bevezetett branded). Gondolkozz kategóriában. Gondolkozz a vevők fejével! A vevők védekező helyzetben van, amikor márkákról van szó. Mindenki arról beszél, az ő márkája miért a legjobb. De a vevő elfogulatlanul, nyitottan közelít a kérdéshez, amikor kategóriákról van szó. Mindenkit érdekel, ami új. Kevés embert érdekel, ami jobb. Ha első vagy egy új kategóriában, akkor fejleszd, reklámozd a kategóriát. Lényegében nincs konkurrenciád.

Ezért van a blog képe is, a kék óceán. Ami dióhájban nem más, mint a versenytársmentes üzleti KÖRNYEZETED megteremtése. Hát hajrá!