Ezt kaptam:
"Drága Zoli! Imádnám, ha a "kis emberekhez" szólnál. Akik, úgy lettek volna a HAVASOKON, hogy, lehettek volna, ha..."
Szóval: Minden blognak megvan a saját célközönsége. Megvan a célja. A cgzoli.blog.hu-nak is. A havasok kis emberei nem olvasnak blogot, a nyáj mellett ritka a 4G. Nekik más a boldogság, nekik más a közegük, nekik elég a templom, és a Göncölszekér a világítás. Nem szúnyoggal hadakoznak, hanem farkassal, medvével.
Minden pillanatban számos lehetséges jövő közül választhatunk. Ha nem választunk az régen rossz, mert akkor megtörténik velünk, de nincs közünk hozzá. Én azokhoz szeretnék szólni, akik ha nem akarnak a lehetséges jövőik közül választani, akkor megalkotják a saját privát jövőjüket. Hívják bele akit és amit szeretnének. Én is ezt teszem.
A "kis embereknek" is joguk van választani, de ha nem akarnak, akkor sajnos kevéssé tudom ajánlani ezt a blogot. De nem azért mert nem szeretem őket, nem azért mert lenézzük őket, hanem mert ők mást akarnak. Illetve nem akarják azt, amit én üzenetként igyekezek eljuttatni az olvasókhoz.
A Havasok az egy sajátos világ. Nyírő József, Czegei Wass Albert, Tamási Áron és számos más nagy író fogalmazta meg sajátos Havasok látását, ami egyedi és gyönyörű mindegyikük esetében. És ami nagyon fontos: Minden olvasótól azt kérem, érezze hogy ez a két világ ugyanaz. A kettő nem zárja ki egymást. Én speciel vágyok rá hogy napokra eltűnjek a Havasokba, érezni a csendet, a hely varázsát, arányaimat a Hegyhez, belefúrni magam a szélbe, arcom égni kitenni a Nap elé. És beszélni a kis emberekkel is.
Akik elmondják hogy jobbra sírüljön :)
Aki megkérdik fázol-e, és az igen válaszra azt mondják. "Akkor jól van".
