Nézzük meg a gyakorlatban mit jelent a vállalkozásépítés dialektikája és miért ingoványos ez a talaj?:

Vállalkozni jó, vállalkozni nem jó. Ez dilemma. Én a kényszervállalkozókat sajnálom, akik kellő tervezés, tudás és megfelelő indulótőke nélkül vágnak bele a vállalkozásba. Szóval ha valaki vállalkozást indít, az nem ugyanaz mint amikor az Intel új processzorgyártó üzemet telepít valahová. Hanem egy gondolat mentén, egy cél érdekében elindul valami. Viszi előre a lelkesedés az embert, és ha kellően összeáll minden, akkor eredményes is lesz. És lesz annyi munka, hogy fel kell valakit venni segíteni. Asszisztens, segédmunkás, bárki, aki át tud venni valamit a megnövekedett feladatmennyiségből. Ha a vezető (itt már rögtön bejön a vezetés, menedzselés) kellően autokrata, akkor írányít, és működik a dolog. Így épülhet tovább egy szervezet, az első fejlődési dilemmáig: Egy autokrata vezető kb. 8-10 embert képes közvetlenül irányítani. Többet nem. De sokan megpróbálják. Szerintetek ennek az úgynevezett mikromenedzselésnek mi lesz az eredménye? Az, hogy az autokrata vezető úgy trenírozza a beosztottait, hogy azok végrehajtsák utasításait. Azaz önnállótlanságot nevel beléjük, emiatt megáll a működés, amikor ez a vezető nincs az irodában, mert nem alakult kia a döntéshozatali folyamatok átruházása. Ez vezető lehet így ereményes, de a szervezet fejlődésre képtelen. Ez az úgynevezett fésű szervezet. Az összes alkalmazott egy szinten van, felettük egy ember, az autokrata félisten. A Főnökasszony, vagy a Főnök.

Mi a megoldás ezen a szinten? A felelősség megosztása, többlépcsős szervezet kialakítása, a divíziók/profitcenterek létrehozása. Ha ez sikerül, sikerül a legalább háromlépcsős szervezet kialakítása, akkor ugrottunk egy fejlődési lépcsőt. 

Folytatása következik!