Lendületteremtő a szenvedély.

Lendülettörő az apátia.

Szenvedély. Igen. Szenvedély. Veszélyes szó. De gyönyörű is. Mert elkötelezettséget jelent. Meg többet is. Ami iránt elkötelezett vagyok annak a hiánya (ld. űr) érzelmet kelt bennem hogy kitöltsem. A szenvedély lehet romboló: alkohol, játék, kábítószer stb. Én itt pozitív szenvedélyről beszélek. Odaadásról. Szerelemről. Vágyról valaki illetve valami iránt (már megint az a fránya célállítás). Hihetetlen lendületet képes adni. Éldd meg, engedd magadban az érzést szabadjára, és használd ki az energiáját! Utazz vele! Lehet hogy sokkal rosszabbul fogsz aludni, de fel se veszed. Fel se veszed a fáradtságot, nincs olyan hogy nem tudod megcsinálni, nincs olyan amit nem tudsz megtenni. Használd a szenvedélyedet alkotásra! 

Szóval mi is van az Életed középpontjában?

Ha van szenvedélyünk, akkor a meggyőződésünk hatást gyakorol az emberekre. Ha nincs, akkor pedig a kényelmi szintünkön belülről beszélve semmilyen hatást sem fogunk másokra gyakorolni.

Lendülettörő az apátia. Tudjuk, hogy milyen apatikussá válni. Biztos váltál Te is apatikussá mással szemben. És ha azzá váltál, abba a kapocsba lendületet venni képtelenség. Mondja, mondja. Az Ő dolga már! Az ő dóga!

És ezt az apátiát látod a szemekben, az utcán, a buszon, a munkahelyen. Szemüket lesütve mennek, várnak, dolgoznak. Nincs örömük, mert az élet nem kegyes hozzájuk. És visszatértük az alaptételhez: TE vagy felelős a saját éledetért, nem más valaki vagy valami! Nem más tesz boldoggá! Magadat teszed azzá. Más csak hozzájárulhat a boldogság érzéséhez. Statisztika szerint 100 emberből egyetlen egy szenvedélyes. Egy - száz ellen. Csodálkozunk miért vesznek el tehetségeink? Mert az apátia mocsara őket is lerántja. 

Nincs szebb, mint egy ikercsillag egyik tagjának lenni.  Apátia? Ugyan kérem!