A belső energiaállapotok és a stresszreakciók természete

                                            Aktív negatív                                         Aktív pozitív
                                   Energiatelt, de feszült.                              Energiatelt és fesztelen
                           A kiborulásos feladás reakciója                      Feladatvállalásos reakció:
                            Torokszorító félelem reakciója                        Keresek egy megoldási módot,
                           Gyomorgörcs/ideg reakciója                          ha nem működik, keresek lehetőséget

                                         Passzív negatív                                     Passzív pozitív
                              Feszült, és nincs energia                           Fesztelen, de nincs energia
                      A visszavonulásos feladás reakciója:             Feladatkerüléses reakció:
                     Ez túl sok nekem, képtelen vagyok                Lehet, hogy magától megoldódik az egész
                        megbírkózni vele                                            Félszívvel végzett próbálkozások:
                                                                                                Ha nem megy, még mindig mondhatom, hogy nem is
                                                                                                   akartam annyira.

Mi különbözteti meg a lelki állóképességet a tevékenységmániákusságtól? Mi a különbség a csúcsteljesítményt célzó elszántság és a kényszerneurózis egyik esetének tekinthető túlzott feladatcentrikusság között, ami szétrombolhatja a magánéletet, a családi életet és néha az elmebaj határáig képes valakit eltolni?!

A legfontosabb különbség abban van, hogy képesek vagyunk józanul mérlegeleni, milyen kihívásokat fogadunk el, és ha már elköteleztük magunkat és mindent beleadtunk, hogy teljesítsük, amit magunk elé tűztünk.

Két lehetőség van: vagy elfogadod a "sorscsapást", vagy keresel egy megoldást. A napi idegeskedés nem megoldás. Fókuszálj a feladatra - és ne az intrikára, illetve arra, ki mit csinál.

Ha belefogtál egy játszmába, játszd hozzáértően. Igyekezz körültekintően megválasztani, milyen feladatokat vállalsz. Menekülésként, kompenzálásként feleslegesen ne vállalj feladatokat. Elemezd a kihívásokat, és ha úgy látod, helyesebb visszahúzódni, akkor húzódj vissza. Lehet, hogy valami olyasmit kellene csinálnod, ami túl sokat igényel tőled. Ám ha egyszer benne vagy, azt csináld szívvel, lélekkel! Teljes szívvel és teljes lélekkel. Adj bele mindent, amire képes vagy! Ne add fel, inkább vállald, hogy néha összeszorul a gyomrod!

Hogyan fogadd a kihívásokat? A lényeg az alábbiakban összegezhető:

1. Tanuld meg kézben tartani a belső energiaállapotodat, vagyis tedd magad függetlenné a akülső hatások okozta stressztől.
2. Derítsd ki, mi kell ahhoz, hogy a legjobb formában légy, és hogyan kötelezheted el magad száz százalékig egy feladat mellett.
3. Tárgyilagosan, mentségeket nem keresve értékeld a teljesítményedet. Ha valami nem vált be, hát nem vált be. Te mindent megtettél, nincs okod mentegetőzni mások előtt, legkevésbé pedig önmagad előtt. 

Válság esetén

     Az első rossz megoldás: Feladod

     A sportban ez azt jelenti, bedobod a törülközőt. Csinálod a dolgokat, de nem igazán adsz bele mindent. Ambivalens érzés uralkodik benned, és nem tudsz teljes lélekkel rajta lenni a dolgon. Energiaszinted passzív pozitívban marad. Amokor így közelítesz egy helyzethez, valójában az egódat (és a hiúságodat) védelmezed. Ezt gondolod magadban: "Ha valóban akarnám, meg tudnám csinálni". Mivel nem igazán próbálkozol, a sikertelenség nem vet árnyékot a tehetségedre és jártasságodra. Ám jó, ha egy dolgot tudsz: az olyan erőfeszítések, melyeket csak fél szívvel végez az ember, arra jók, hogy elfogadható mentségeket szolgáltassanak, de teljes biztonsággal garantálják a kudarcot.

     Az ilyen kudarc elkerülésének két módja van. Az első: az odaadás, az elkötelezettség, teljes erőbedobás. Vagy ne vágj bele olyan dolgokba, mely iránt nem érzel elkötelezettséget. A második: Ne félj a kudarctól! A kudarc része az árnak, amit a sikerért fizetned kell, és vannak kudarcok, melyek egyszerűen elkerülhetetlenek.

    A második rossz megoldás: kiborulsz.

     Ez a "válságkezelés" másik szokásos módja. Valami felbosszant, és tombolni kezdesz. Átmész aktív negatívba: a csendesen fortyogó düh állapotából lávát okádó dührohamba. Ez csupán a másik módja, hogy ne vállald a konstruktív cselekvést, és beérd azzal, hogy dühöd tárgyát hibáztatod. Vagy valakit. Ennek a magatartásnak vannak változatai: Kritizálsz, cinikus vagy, vádaskodsz. Hogy megmutasd a világnak milyen gyalázatos hangulatban vagy. Mindez egy-egy formája annak, hogy bedobod a törülközőt, ahogyan inkább visszahúzódsz, mintsem vállald a kihívásokat.

     A harmadik rossz megoldás: Összeszoruló torok, fuldokló érzés.

     Az összeszoruló torok - félelem. A félelem, hogy nem birkózol meg a feladattal. Ez szintén az aktív negatív egyik formája, amelyet gyakran gyors szívverés, az izmok feszülése, ziháló légzés kísér. Ilyenkor nem a feladatra, hanem a kudarcra koncentrálsz.

     Bárki kerülhet ilyen állapotba. Ez olyan mély biológiai program, hogy nem lehet törölni, belénk van maródva. Nem számít, mennyire vagy képes uralkodni magadon, a torokszorítás akkor is leselkedik rád. Ez nem jelenti, hogy semmit sem tehetsz. Ugyanis minél hozzáértőbben közlekedsz a belső energiaállapotaid között, annál ritkábban lesz úrrá rajtad. Ha mégis fellép, az rövid lesz.

     A visszavonulás nem szünteti meg a torokszorítást.

     A torokszorító félelem is jobb, mint bedobni a törülközőt. Ha összeszorul a torkod az azt jelenti, hogy még benne vagy. Még harcolsz. Még fontos számodra, hogy mi történik. Még kész vagy kockáztatni.

    Az első lépés azért, hogy kizárd a visszalépést. ha jártasságot szereztél hogyan emeld át magad egy magasabb belső energiaállapotba, le tudod küzdeni a torokszorító félelmet, még mielőtt hátrányosan befolyásolná a teljesítményedet.

Összefoglalva

Feladod: A probléma láttán úgy döntesz, hogy nem vetsz be energiát, nem kötelezed el magad a cselekvés mellett (mentséget keresel, hogy miért nem próbálkozol). Alacsony energia.

Feldühödsz: A probléma láttán hagyod, hogy energiáid negatív erővé váljanak (haragként, elkeseredésként, tombolásként nyilatkozzanak meg). Negatív energia: düh.

Összeszorul a torkod: A probléma láttán idegessé válsz, hatalmába kerít a félelem. (Ez már komoly haladás......). Negatív energia: félelem.

Vállalod a kihívást: Ez a kulcsa a lelki állóképességnek! A probléma láttán bőségesen vetsz be pozitív energiákat. Megszereted a problémákat, mert lehetőséget nyújtanak, hogy megoldd őket. Összpontosított aktív és pozitív energia.